www.europatanacs.hu
Főoldal  |  E-mail  | 
Keresés 
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
potty
Az Európa Tanács
Letölthető változat PDF-ben
Nyomtatóbarát változat
 
A gyermekek védelme az erőszakkal szemben

"Építsük Európát a gyermekekért a gyermekekkel" címmel 2006-ban az Európa Tanács új programot indított, amelynek keretében segédkezet nyújt a tagállamoknak az érvényben lévő nemzetközi normák mind országos, mind helyi szinten történő végrehajtásában. Célja különösen az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE), az Európai Szociális Karta és a Gyermekek Jogainak Európai Egyezménye által előírt jogok biztosítása egységes és teljes körű jogi eszközrendszer alkalmazásával.

A program további törekvése egy olyan összehangolt megelőző politika kidolgozása, amely négy alappillérre épül: a gyermekek védelmére, az erőszak megelőzésére, a bűnözők vád alá helyezésére és a gyermekek szerepvállalására.

Az akcióterv nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a gyermekekkel szembeni erőszak elleni harcban hatékony módszereket és eszközöket alkalmazzanak minden területen; arra, hogy a társadalom széles körű tájékoztatást kapjon a gyermekek jogairól, valamint arra, hogy hatékony jogi védelem jöjjön létre a gyermekek elleni erőszak minden formájával szemben.

Az akcióterv szoros együttműködésben készült az ENSZ által kezdeményezett, a gyermekek elleni erőszakról szóló tanulmánnyal. A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény szintén alapvető fontosságú ebben a témában.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE)

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye az Európa Tanács bármelyik tagállamának joghatósága alá tartozó minden személy számára biztosítja az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.

Az Egyezmény kifejezetten nem mondja ki szövegében a gyermekek jogainak védelmét (kivéve az 5. cikk (1) bekezdés d) pontját, amely a kiskorúak őrizetbe vételének körülményeit határozza meg). Ugyanakkor számos olyan eset került a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé tárgyalásra, amely a gyermekek jogait érintette, különösen a velük szemben megnyilvánuló erőszaktól való védelemmel kapcsolatban (a 3. cikk és a 8. cikk tekintetében).

3. cikk – A kínzás tilalma

Az EJEE 3. cikke a demokratikus társadalmak egyik alapvető értékét biztosítja. Nem engedélyez semmilyen kivételt sem, bármilyenek legyenek is a körülmények vagy az áldozat magatartása, és semmifajta engedmény nem lehetséges a tilalom alól.

Az Írország Egyesült Királyság elleni ügyben (1978. január 18., A kötet 25) a Bíróság szerint az elszenvedett büntetés vagy bántalmazás súlyosságának megítélésében figyelembe kell venni az áldozat személyiségének jellemzőit, mint például az életkorát, nemét és egészségi állapotát.

Két nemrég született ítéletben: a Bati és társai Törökország elleni (2004. június 3.) és a Rivas Franciaország elleni ügyben (2004. április 1.) a Bíróság megállapította a 3. cikk megsértését, és kihangsúlyozta, hogy az áldozatok életkora (mindkét esetben fiatalkorúak) és sebezhetőségük meghatározó tényezők voltak annak megítélésénél, hogy a panaszolt bánásmód elérte-e a 3. cikk alkalmazásához megkívánt mértéket.

A Tyrer Egyesült Királyság elleni ügyben (1978. április 25., A kötet 26) a Bíróság megállapította, hogy egy fiatalkorú megvesszőzése az Egyezmény 3. cikkébe ütközött.

A Campbell és Cosans Egyesült Királyság elleni ügyben (1982. február 25., A kötet 48) a folyamodók arra hivatkoztak, hogy a gyermekeik iskolájában alkalmazott testi fenyítés a 3. cikkbe ütközik. A hivatkozást visszautasították. Ugyanakkor a Bíróság nem zárta ki, hogy bizonyos esetekben egy 3. cikk által tiltott magatartással való puszta fenyegetőzés is, amennyiben eléggé közvetlen és valóságos, a rendelkezésbe ütköző lehet.

Az A. Egyesült Királyság elleni ügy (1998. szeptember 23.) a szülő által elkövetett testi fenyítéssel foglalkozott. A kérelmező egy fiúgyermek volt, akit mostohaapja több ízben bántalmazott úgy, hogy azzal zúzódásokat okozott neki. A mostohaapa ellen az Egyesült Királyságban vádat emeltek sérülést okozó bántalmazás miatt, de nem találták bűnösnek azzal az indokkal, hogy a büntetés „szükséges és ésszerű” volt. A Bíróság egyhangúlag megállapította, hogy a büntetés megsértette az Egyezmény 3. cikkét. Véleménye szerint a törvény nem nyújtott megfelelő védelmet a kérelmezőnek a 3. cikkel ellentétes bánásmóddal vagy büntetéssel szemben. A Bíróság kijelentette, hogy „A gyermekek és más kiszolgáltatott személyek különösen jogosultak az állam védelmére, amelynek hatékony elrettentéssel kell fellépnie a személyes integritás ilyen súlyos megsértésével szemben.”

Az E. és társai Egyesült Királyság elleni ügy (2002. november 26. Lásd még: Z. és társai Egyesült Királyság elleni ügye, 2001. május 10.) olyan gyermekek esetét tárgyalta, akik rossz bánásmódot voltak kénytelenek elviselni (szexuális és/vagy fizikai bántalmazás) hosszú időn keresztül anyjuk élettársától anélkül, hogy a szociális szervek felé ezt jelezték volna, és hogy azok lépéseket tettek volna a zaklatások ellen. A Bíróság megállapította a 3. és a 13. cikk (hatékony jogorvoslathoz való jog) megsértését. Ez az ítélet jól példázza, hogy a gyermekeknek a 3. cikk szellemében való védelme kiterjed a rossz bánásmódért járó büntetőjogi szankciókig is, és hogy a cikk által megfogalmazott kötelezettségek szerint az állami szerveknek meg kell tenniük minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy megakadályozzák a jogellenes cselekményeket.

Egy nemrég született ítélet (M.C. Bulgária ellen, 2003. december 4.) igazolta, hogy az állam 3. cikkel szembeni pozitív elkötelezettsége olyan hatékony büntetőjogi rendszer felállítását és alkalmazását kívánja meg, amely a szexuális bántalmazás és visszaélés minden formáját elítéli.

8. cikk – A magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog

A magánélet fogalma igen tág értelmű a 8. cikkben. A Bíróság azt az álláspontot képviselte ezzel kapcsolatban, hogy a kifejezés nem határoz meg teljes definíciót, és hogy a fizikai és pszichológiai integritást foglalja magában (Ben Said Egyesült Királyság elleni ügye, 44599/98, ECHR 2001-I).

Az X és Y Hollandia elleni ügy (1985. március 26.) a büntetőeljárás megindításának lehetetlenségét tárgyalta egy 16 éves szellemi fogyatékos fiatal lány elleni nemi erőszak elkövetőjével szemben. Az eljárást nem indították meg, mivel a sértettnek magának kellett volna feljelentést tenni a törvény alapján, de ő jogilag cselekvőképtelen volt. Az ítélet szerint a 8. cikkben megfogalmazott magánélet tiszteletben tartásának egyik alapvető eleme a fizikai integritás.

A Costello-Roberts Egyesült Királyság elleni ügyben (1993. március 25. A kötet 247) a Bíróság jelezte, hogy a 8. cikk, bizonyos fegyelmi intézkedések kapcsán, szélesebb körű védelmet biztosíthat, mint a 3. cikk.

Az Európai Szociális Karta

Az Európai Szociális Karta kizárólag gyermekre vonatkozó speciális jogokat is tartalmaz. A legfőbb rendelkezések a 7. cikk (A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga) – amelyet a gyermekek kizsákmányolása elleni védelem garanciájának tekintenek, valamint a 17. cikk (A gyermekek és fiatalok joga szociális, jogi és gazdasági védelemhez).

A 17. cikk kimondja, hogy az államoknak meg kell védeniük a gyermekeket minden fajta rossz bánásmódtól és visszaéléstől.

Az erőszak minden formáját törvény alapján kell tiltani, függetlenül a feltételezett elkövető céljától vagy személyétől. Mindez a testi fenyítésre is vonatkozik. A büntetésnek végrehajthatónak, kellő mértékűnek, elrettentőnek és arányosnak kell lennie.

2003-ban a Kínzás elleni Világszervezet (OMCT) öt tagállam ellen kollektív panasszal élt, miszerint ezek az államok nem tiltották meg hatékony módon a gyermekekkel szemben alkalmazott testi fenyítés minden formáját.

Az OMCT Görögország elleni ügyben (17/2003 sz. kollektív panasz) a Szociális Jogok Európai Bizottsága (ECSR) megállapította a 17. cikk megsértését, mivel nem tiltották megfelelően a testi fenyítés alkalmazását otthon, az iskolában és a gyermekintézményekben. A Bizottság kihangsúlyozta, hogy még az sem minősül megfelelő mértékű tiltásnak, ha az elkövetett erőszakot a büntetőjog rendelkezései szerint büntetik, és a gyermekek ellen elkövetett erőszak súlyosabb büntetés kiszabását vonja maga után.

Az OMCT Belgium elleni ügyben (21/2003 sz. kollektív panasz) is hasonló döntésre jutott a Bizottság: megállapította, hogy a törvény nem tiltja kellő mértékben a bántalmazás minden formáját, ide értve a szülők és "más személyek" által akár nevelő célzattal alkalmazott testi fenyítést is.

Ugyanígy az OMCT Írország elleni ügyben (18/2003 sz. kollektív panasz) is azt állapította meg a Bizottság, hogy Írország megsértette a 17. cikket. A határozatban a ECSR a többi között megjegyezte, hogy Írországban a szokásjog alapján megengedett a gyermekek indokolt otthoni testi fenyítése, jóllehet a nagyon súlyos bántalmazástól a jog védi a gyermekeket.

Európai egyezmény a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről

Az Egyezmény megelőző jellegű nem bírósági mechanizmust biztosít a szabadságuktól megfosztott személyek védelmére: létrehozza a kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottságot (CPT).

A Bizottság gyakori látogatások révén tart vizsgálatokat különféle típusú, például szociális gondozó intézményekben, vagy olyan helyeken, ahol fiatalkorú bűnözőket tartanak fogva.

Tevékenységének évei során a CPT kidolgozta a szabadságuktól megfosztott személyekkel szembeni bánásmód normáit ("A CPT normái" (CPT/Inf/E(2002)1)).

A Bizottság olyan mértékben alkalmazza ezeket a szabályokat, amennyire azok a fiatalkorú (tehát a 18 éves kor alatti) őrizetesekre vonatkoztathatóak. Ugyanakkor a Bizottság úgy véli, attól függetlenül, hogy mi volt az oka a szabadságuktól való megfosztásnak, a fiatalkorúak eleve sebezhetőbbek, mint a felnőttek. Következésképpen különös gondossággal kell eljárni, hogy fizikai és szellemi egészségüket megfelelően megvédjük.

Annak érdekében, hogy egyértelművé váljék, mennyire fontos a szabadságuktól megfosztott fiatalokkal szembeni rossz bánásmód elleni védelem, a CPT normáinak VI. fejezete kifejezetten ezzel a kérdéskörrel foglalkozik.

Ebben a fejezetben a CPT meghatároz számos olyan, rossz bánásmód elleni védő rendszabályt, amelyet álláspontja szerint minden szabadságától megfosztott fiatal számára hozzáférhetővé kell tenni, még mielőtt az ezekben a fogvatartási intézményekben kialakítandó feltételekre helyeznék a hangsúlyt.

Ezek a védő rendszabályok többek között kikötik, hogy "a rossz bánásmód megelőzése érdekében minden fizikai fenyítést határozottan meg kell tiltani, és kerülni kell a gyakorlatban. A rossz magaviseletű bennlakóval kizárólag az előírásoknak megfelelően szabad bánni." (24. bek.)

 

webmaster: Eagle-Comp Kft.                webhosting: Eagle-Comp Kft.